MÉGIS

Túrmezei Erzsébet

Mégis

Milyen sokat kellene hinnem,

s mily keveset hiszek!

Mily keveset kellene vinnem,

s mennyi terhet viszek!

Egyedül rá kellene néznem,

s magamra révedek.

Ragyog a cél viharban, vészben,

s hányszor eltévedek!

Mégis… elcsüggedjek, megálljak?

Miért csüggedjek el?

Hisz olyan keveset hiszek még,

s már az is fölemel.

Mint minden én nyomorúságom,

nagyobb a kegyelem.

Ebben hiszek, s szemem bűnbánón

megint ráemelem.

Kis hitet, hogy megerősítsen,

míg többről többre nő,

s egész a célig elsegítsen:

Hatalmas Isten Ő.

Békesség Néktek!

Ernst Lange 

Békesség Néktek!

Krisztus feltámadt!

Valóban feltámadt!
– hirdetik a sírnál járt asszonyok.
De a tanítványok hitetlenül
bezárkóznak.

Zárt ajtók mögött idézgetik
emlékeiket, csalódásaikat.

Vádolják Istent,
nem csalta-e meg
saját magát és barátait?
Nem tette-e őket nevetségessé
mindenki előtt?

Vádolják a népet:
hogyan ujjongott feléje,
elfogadta segítségét,
hallgatta igéit,
aztán halálra ítélte.

Vádolják önmagukat:
Nem hagyták-e el Őt
gyáván a bajban?!

Zárt ajtók mögött
szállnak perbe Istennel, a világgal, önmagukkal.

De Jézus behatol a zárt ajtón át
bezárt szívükbe.
S ahogyan egykor a hullámoknak
csendet parancsolt,
kinyújtja kezét a panaszok és önvád
vigasztalan háborgása fölé:
Békesség néktek!

Feltámadott,
a Te békeköszöntésed
több, mint köszöntés!
Győzelmed az és aratásod!
Azért lettél testté,
hogy békét szerezz.
Azért éltél, tanítottál,
szerettél és szenvedtél.
Azért szálltál le
a Halál mélységébe.
Megszerezted a békességet.
És most hozod a békességet.
Te vagy a békesség!
Megbékéltetted az embert
Istennel és önönmagával,
hogy mint megbékélt, legyen
embertársai testvére, barátja.

Feltámadott!
Rejts el békességedbe
minket, barátainkat, ellenségeinket –
embereket és állatokat –
korokat és tereket –
most és mindörökre!

Fordította

Túrmezei Erzsébet

Tölts meg, Uram!

Túrmezei Erzsébet:

Tölts meg, Uram! 

Tölts meg, Uram, hogy adhassak,
hiszen nekem semmim sincsen.
A Te ajándékod minden.
Tölts meg engem, hogy adhassak!
Hisz ha nem adhatok, az élet
csak elszegényedés lehet.
Neked van melegítő meleged,
továbbadásra tiszta fényed.
Hogy adni tudjak, töltsd meg engem!
Tudom, nem a magamét adom,
a tiedet tisztán, szabadon.
Tölts meg, Uram, hogy az életem
élet legyen!

Még nem kész

 

Túrmezei Erzsébet
MÉG NEM KÉSZ

Régi történet.

Egyházatyától arcképet kértek,
s nem tett eleget a kérésnek,
"Olyan csúf az óemberem
- felelte -, hogy azt semmiképpen
lepingáltatni nem merem.
Újemberem lefesteni
pedig olyan nehéz,
mert egyre dolgozik rajta a Mester,
de még nem kész!"

Rigófüttyös tavaszi kertben
ma ez a régi történet
ébred fel bennem.
Szállnak - tűnnek az évek.
Jó volna készen lennem!
A drága Krisztusarcot
egyre formálja a Lélek.
Szépsége néha felragyog.
De jaj, ha még mindig a régi vagyok!
Félek.

"Készíts el engem!" - kértem... s újra kérem.
Hiszen Te megváltottál drága véren.
Ne pihenjen, ne nyugodjék kezed,
míg műved rajtam be nem végezed!
Amit Te kezdtél,
soha nem maradt félbe semmi sem.
Újjá formálsz egészen engem is.
Hiszem.

 

Szeress, amíg szeretni tudsz!

Túrmezei Erzsébet: 

Szeress, amíg szeretni tudsz!

Szeress, amíg szeretni tudsz,
Amíg szíved érzőn dobog,
Mert ha már e tűz kihűlt,
Ha benned e láng ellobog,
Ami ezt a veszteséget felülmúlna
Nincs olyan kár!
Koldusnál is koldusabb vagy
Hogyha nem tudsz szeretni már.

Szeress, amíg szeretni tudsz!

Olyan rövid az életed!
Gyűlölettel, rút önzéssel
Szépségeit tönkre NE tedd!

Szeress, amíg van alkalmad

Éreztetni szereteted.
Jöhet idő, mikor tennéd ezt,
De nem teheted!

Fordulhat a sorsod balra,
S arra leszel utalva majd
Hogy a mások szeretete
Enyhítse a gondot, a bajt.

Szeress, amíg szíved dobog, 
Szeress, amíg ajkad lehell,
Úgy visz Jézus, a szeretet 
Országába a Mennybe fel!

Ősz

Túrmezei Erzsébet: 

Ősz

Uram, búcsúzik az élet,
mert a gyümölcsök megértek,
meleg nyárnak vége lett.
Elszáll a vándormadár is,
és megborzong a virág is.
Hullanak a levelek
aranyszínű szemfödélnek.
Egyre csendesebb az ének.
De borongós ég alatt
most az őszért áldalak.

Üzensz sárguló levélen,
és elém írod az égen
vándormadarak jelét,
hogy mélyen szívembe rejtsem,
vándorvoltom ne felejtsem,
vándoroljak Tefeléd.
Mind korábban itt az este.
Megért a szőlő gerezdje.
Hadd mondjak, Uram, neked,
mindezért dicséretet.

Köszönetet a ködért is,
a lehulló levélért is,
minden gyümölcsért a fán.
Röptéért vándormadárnak.
Hirdessétek, könnyű szárnyak,
hogy van melegebb hazám!
Át a ködön, át az éjen
édes zengéssel kísérjen
dérbelepte réteken
őszi hálaénekem! 

HA NEM TESZEK SEMMIT SEM

Túrmezei Erzsébet

 HA NEM TESZEK SEMMIT SEM

Most nem sietek,
most nem rohanok,

most nem tervezek,

most nem akarok,

most nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugszom,
most elpihenek

békén, szabadon,

mint gyenge gyerek,

és nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény
és ölel a csend,

és árad belém,

és újjáteremt,

míg nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem,
másoknak terem,

érik csendesen

erő, győzelem...

ha nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Minden Isten kezében

Arno Pötsch

Minden Isten kezében

Egészen rejtve tudhatom

magamat Isten védelmében,

hisz mai napom, holnapom,

minden ott nyugszik szent kezében.

Forditotta
Túrmezei Erzsébet

Feltámadt!

Túrmezei Erzsébet

Feltámadt!

Egy édes titkom van nekem.
Fénnyel betölti életem,
mosolyra nyitja számat:
a Megváltó feltámadt!

Nem, nem maradt a sír ölén.
Ujjongok az örömtől én,
hisz nem vagyok már árva.
Nincs többé sírba zárva.

Velem van nappal, éjjelen.
Mindig velem, mindig velem.
Az úton Ő vezérel
oltalmazó kezével.

Virágok, illatozzatok!
Húsvéti, tiszta fény ragyog
elűzve minden árnyat:
a Megváltó feltámadt!

Bíztatás

Túrmezei Erzsébet: 

Bíztatás

/Maria Nels után németből/

Hidd el,
az utat veled járóknak szüksége van
jóságodra, megértésedre bizonyosan.
Tiszta, egyenes lelkületedre,
mely hirtelen ítélkezéstől ment,
hűséget tart, igazat mond,
bizonyos nemet, igent;
veled a tisztaság jelenlétére,
szavad súlyára, szelíd erejére,
s arra, amit leginkább nélkülöznek,
hogy úgy járj közöttük, mint ismerője
a Világosságnak, az Öröknek.

Túrmezei Erzsébet: Az új füzet

Túrmezei Erzsébet: Az új füzet

Betelt a régi füzetem.
Ma este, megnézegetem,
És holnap újat kezdhetek.
Háromszázhatvanöt lapos
Ugyanilyen új füzetet.

Lemásolnám most szívesen
a régit. De nem tehetem.
Marad már, amilyen marad
Ott a Mester kezével írt
Sok „láttam” a leckék alatt.

Sorakozik nem egy lapon
Félig végzett feladatom…
A rendetlen, elégtelen…
És ezt a régi füzetet
vizsgára vinni kell velem.

De holnap újat kezdhetek;
Ugyanilyen új füzetet.
Tiszták, fehérek a lapok.
Nem szeretném elrontani
Holnap már abba írhatok.

Talán, ha jobban figyelek;
Ha eztán korábban kelek,
Frissebb leszek, igyekezem,
Rendesebb lesz a feladat
És ügyesebb lesz a kezem.

Tollat fogok és leírom:
– ragyog a név a papíron –
„Jézus nevében kezdem el.”
Tudom, hogy rest és rossz vagyok,
S úgy érzem, félni mégse kell.

Háromszázhatvanöt lapon
A leckét vele írhatom
Ő vezeti gyenge kezem.
„Jézus nevében kezdem el.”
Jézus nevében végezem.

Isten oltalmában

Ruth Wagnitz

Isten oltalmában

Időnket Isten kezébe vette,

oltalmában vagyunk mindörökre.

Fordította:

Túrmezei Erzsébet

KEGYELEMKENYÉR

TÚRMEZEI ERZSÉBET  

KEGYELEMKENYÉR

Ha kimondod: kegyelemkenyér,

nincstelenek ínségére gondolsz,

segítségül szeretet nélkül

odavetett ingyen falatra.

Íze keserű.

Elfogadni nehéz.

De élni kell,

hiszen a nyomorult test enni kér.

Megalázó még a neve is:

kegyelemkenyér.

De ez a név

egyszerre olyan drága lett nekem.

Napok óta

boldogan ismételgetem.

Titokzatos súlyát ámulva mérem.

Hisz azon élek én

esztendők óta: kegyelemkenyéren!

Naponta új erőt ad az úton.

Se megfizetni, megszolgálni,

se meghálálni nem tudom.

De ég-föld minden kincsével felér:

az élet Kenyere,

Jézus Krisztus, a Kegyelemkenyér!

Fületlen bögre

Túrmezei Erzsébet

Fületlen bögre

Ma este elmosogattam éppen nyolcra.

Rakosgattam a bögréket fel a polcra.
Kettő van fületlen, de elölről szépek,
Egészen olyanok, mint a többi épek.

Csak a fületlen részt hátulra kell tenni,
S nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni.
Most eszembe jutott sok felebarátom,
Hogyha képletesen fületlennek látom,

Úgy teszem-e őket életem polcára,
hogy ne lássunk mindig arra a hibára?
Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra,
Mert (csak ha így térek egyszer nyugovóra)

Akkor tesz el az igazságos Isten?
Ahogy a bögréket rakosgattam itt lenn ?
A mennyei polcra nagy irgalmú szemmel
Hátrafelé az én letörött fülemmel.

EGY AZ ÚR, EGY A HIT

Túrmezei Erzsébet

EGY AZ ÚR, EGY A HIT

Egy az Úr, egy a hit, egy az út, egy a cél,

Együtt felcsap a láng, egyedül elalél.

Akkor gyõztes a harc, ha egy ütemre lépünk,

Eggyé tenni az Úr Szentlelkét adja nékünk.

Testvérszív-dobogás milyen nagy kegyelem!

Testvérláng-lobogás gyõz sötét éjjelen.

Hogyha jõ baj, veszély, csak együtt leljen minket,

Kéz a kézbe kezünk, s Krisztusnál szíveinket!

Testvérszívek közé ami gátat emel,

Ami ék, akadály, törjük szét, vessük el,

Hogy az áldásfolyam zuhogó, gazdag árja

Ha felénk útra kel, ne leljen akadályra!

Legyünk hát egyek, ó egyek Jézusba? mind,

Egyek munkamezõn, egyek harcra ha int!

Együtt szálljon imánk fel az Isten szívéig,

Akkor kis csapatunk ég erõi kísérik.

Egy a cél odafent, egy az Úr, aki hív,

Egy a mentõ kereszt; legyen mind egy a szív!

Együtt vívjuk meg itt ama szent, nemes harcot,

Együtt lássuk meg fent majd az isteni arcot!

Jézus új terve

Túrmezei Erzsébet:
Jézus új terve

Rámnéz a múltból kedves gyermekarcod,
míg olvasom keserű leveled.
Csalódások, veszteségek, kudarcok...
s hol a megoldás, hol a felelet?

"Életem nem sikerült... Most már mindegy!
Elvesztem... Remélni már nem lehet!"
Megint egy fájó sóhajtás... megint egy...
Szeretném most megfogni a kezedet!

Szeretnélek csöndesen átölelni,
hívni. Ne sírj! Nincs vége!  Jöjj velem.
Jöjj új kezdetre, új örömre lelni!
Jézusnál most is vár a kegyelem!

Ha nem figyelünk az Isteni tervre,
ha nem vezethet, ha eltévedünk,
és mintha már mindennek vége lenne,
ne félj neki még van terve velünk!

Új drága terve, ha bűnbánó szívvel
messze földről megérkezünk haza.
Egünkön ragyogó szivárvány ível,
s vár az új élet boldog tavasza.

Előtted újra kinyílik a holnap.
A könnyes tegnap elmúlt, vége lett.
Szívedbe újra remények dalolnak.
Jézus Krisztusnak terve van veled!