Túrmezei Erzsébet
EGY AZ ÚR, EGY A HIT
Egy az Úr, egy a hit, egy az út, egy a cél,
Együtt felcsap a láng, egyedül elalél.
Akkor gyõztes a harc, ha egy ütemre lépünk,
Eggyé tenni az Úr Szentlelkét adja nékünk.
Testvérszív-dobogás milyen nagy kegyelem!
Testvérláng-lobogás gyõz sötét éjjelen.
Hogyha jõ baj, veszély, csak együtt leljen minket,
Kéz a kézbe kezünk, s Krisztusnál szíveinket!
Testvérszívek közé ami gátat emel,
Ami ék, akadály, törjük szét, vessük el,
Hogy az áldásfolyam zuhogó, gazdag árja
Ha felénk útra kel, ne leljen akadályra!
Legyünk hát egyek, ó egyek Jézusba? mind,
Egyek munkamezõn, egyek harcra ha int!
Együtt szálljon imánk fel az Isten szívéig,
Akkor kis csapatunk ég erõi kísérik.
Egy a cél odafent, egy az Úr, aki hív,
Egy a mentõ kereszt; legyen mind egy a szív!
Együtt vívjuk meg itt ama szent, nemes harcot,
Együtt lássuk meg fent majd az isteni arcot!
