Megnyílni, mint a virág

Zsoltárok könyve 18,29: 

"Mert te gyújtod meg az én szövétnekemet; 

az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet."

Megnyílni, mint a virág

Gyakran görcsös a lelkem, bezárt! 

Nem tud elengedni, meg akar tartani - 

Mit is?

Kihat ez testemre is -

Testem is görcsös és zárt!

Meg akarok tanulni megnyílni

Úgy, ahogy a virág nyíl ki,

Mikor rásüt a nap,

Úgy nyíljon meg lelkem is.

Mindig újra fényed felé,

Tefeléd akarok menni,

S Hozzád igazodni, Uram -

A készenlétben elengedni,

mit oly görcsösen tartok

Két kezemben.

Hagyni akarom, hogy szeress engem,

és fényed rám süssön, Uram.

Ekkor lélegzik majd fel a lelkem!

(Christiane Macioschek)

Áldás

ÁLDÁS

Adjon neked Isten minden viharhoz egy szivárványt, 

Minden könnyhöz egy mosolyt, 

Minden szükséghez egy ígéretet, és minden megpróbáltatásban egy áldást. 

Minden gondhoz, mit az élet hoz egy hű barátot, akivel megoszthatod. 

Minden sóhajhoz egy édes dalt, és minden imára választ. 

Legyen mindig munkád, kezeid ne legyenek tétlenek. 

Legyen mindig pénzed a szükségesre, és legyen sapkád, ha kell, akkor kettő is. 

A napsugár találja meg ablakodat, és legyél biztos felőle, hogy minden eső után kiderül újra az ég. 

Egy jó barát biztos keze legyen a számodra elérhető, és

Isten töltse be mindig a szívedet bátorító örömmel. 

Legyen életutad járható, azt kérem számodra. 

Fagyos, dermesztő napokon valakitől mindig kapj meleg szavakat. 

Sötét éjszakáidat telihold világítsa meg, és járható út vezessen mindig házadig, s örök hazádig. 

Ha bajban vagy, Isten ne aludjon bárkádban soha. 

Oltalmazón borítsa föléd tenyerét, és útjaid fölfelé vezessenek. 

Az időjárás ne legyen ellenséged, hátszéllel járj,

s a vihar ne sodorjon szakadékba. 

Mire az ördög észbe kap, hogy te arra jártál, 

már régen a mennyországban legyen otthonod!

/ír áldás/

Még nem kész

 

Túrmezei Erzsébet
MÉG NEM KÉSZ

Régi történet.

Egyházatyától arcképet kértek,
s nem tett eleget a kérésnek,
"Olyan csúf az óemberem
- felelte -, hogy azt semmiképpen
lepingáltatni nem merem.
Újemberem lefesteni
pedig olyan nehéz,
mert egyre dolgozik rajta a Mester,
de még nem kész!"

Rigófüttyös tavaszi kertben
ma ez a régi történet
ébred fel bennem.
Szállnak - tűnnek az évek.
Jó volna készen lennem!
A drága Krisztusarcot
egyre formálja a Lélek.
Szépsége néha felragyog.
De jaj, ha még mindig a régi vagyok!
Félek.

"Készíts el engem!" - kértem... s újra kérem.
Hiszen Te megváltottál drága véren.
Ne pihenjen, ne nyugodjék kezed,
míg műved rajtam be nem végezed!
Amit Te kezdtél,
soha nem maradt félbe semmi sem.
Újjá formálsz egészen engem is.
Hiszem.