Túrmezei Erzsébet
Mégis
Milyen sokat kellene hinnem,
s mily keveset hiszek!
Mily keveset kellene vinnem,
s mennyi terhet viszek!
Egyedül rá kellene néznem,
s magamra révedek.
Ragyog a cél viharban, vészben,
s hányszor eltévedek!
Mégis… elcsüggedjek, megálljak?
Miért csüggedjek el?
Hisz olyan keveset hiszek még,
s már az is fölemel.
Mint minden én nyomorúságom,
nagyobb a kegyelem.
Ebben hiszek, s szemem bűnbánón
megint ráemelem.
Kis hitet, hogy megerősítsen,
míg többről többre nő,
s egész a célig elsegítsen:
Hatalmas Isten Ő.
