VISSZAFELÉ NÉZEK
Egy év elmúlt megint. Láthatatlan szárnya lelkembe visszaint.
Gondolatom támad: visszafelé nézek, hogyan is tettem meg ezt az elmúlt évet?
Igaz volt-e utam, ahogy Ő akarta? A nagy Isten: kinek minden, - birodalma!
Ki utam megszabta s én jól kicakkoztam, dehogyis törődtem, hogy vigyázzak
jobban cselekedeteim, szavaim súlyára: tetteimben az Ő szent akaratára.
Fáj a szívem, lelkem, mindent sírva bánok. Isten! A Fiadért mondd, hogy megbocsátok.
Ha van még kegyelem, ha van még irgalom, nézd múló életem, nézd elmúló napom.
Lehullnak, mint őszi erdőben levelek, mit megráznak hideg, borzongató szelek.
- Ilyen az Élet is, ma van, holnap nincsen. Búcsúzó év keze mozdul a kilincsen.
Marad minden terhe, itt hagyja vállamon: de egy halk imába Nevedet foglalom.
Én Istenem! Ki vagy, ki voltál és leszel, tudom, itt vagy velem, s mindent jóvá teszel.
Te voltál a kezdet, és Te leszel vége az Időnek, miben én csak porszem vagyok,
s ha semmi jót nem tettem csak egy mosolyt hagyok egy fáradt szívbe' bent,
s töröltem könnyeket: nem hiába éltem a múló éveket.
Bízd rá magad, csak úgy, mint ezelőtt!
Újra kínál kegyelmet meg erőt.
Életed a kezébe veszi Ő:
Krisztusra nézz! Krisztusban a jövő!
(Füle Lajos)
Újra kínál kegyelmet meg erőt.
Életed a kezébe veszi Ő:
Krisztusra nézz! Krisztusban a jövő!
(Füle Lajos)
