Fiatalon is példás életvitellel

Fiatalon is példás életvitellel
1. Timóteus 4,12-13

Mintha elfogytak volna a minták, akik követendők lehetnének. Kiveszőben vannak sokszor még keresztyén körökben is. Talán a mindennapi élet felgyorsult ritmusa miatt, az erkölcsi fellazulás és hanyatlás miatt. A hűség, az igazmondás és a megbízhatóság szinte teljesen kiveszett a viselkedésből.

Nekünk is példáknak kell lennünk. Nem a külső vagy az életkor adja ezt meg, hanem a belülről fakadó hitelesség, a cselekedetek és a szavak egysége, az erkölcsi tartás. Az ebből fakadó tekintély Istentől való ajándék.

 "Mert akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek, de akik engem megvetnek, gyalázatra jutnak." (1.Sámuel 2,30b)

Legyünk példák egész életvitelünkben! Abban, ahogy Isten vezeti az életünk, ahogy bánunk az időnkkel, a pénzünkkel, a társunkkal, a szomszédunkkal, ahogy bánunk a szavainkkal. Példaértékű a tiszta erkölcs, tiszta ítélőképesség, ami mentes minden hamisságtól.

Szolgáljon életünk mintaként másoknak, akik odafigyelnek cselekedeteinkre, szavainkra, lelkületünkre! 

"Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak." 

(1.Kor. 11,1)

 /SzBD/

A hívő ember ékszere

A hívő ember ékszere

A becsület drága ékszer, ékessége a hívő embernek, különösen Isten szolgáinak, de természetesen minden más – Krisztus vérén megváltott – testvérnek is. Ha egyszer elvész, pótolhatatlan veszteség éri az embert. Kísérletezhet annak helyettesítésével, próbálkozva pótolni azt evilági nyereséggel, álarcok felvételével, de – ha előbb nem, az utolsó lépéseknél – rá fog jönni, hogy pótolhatatlan veszteség érte. A becsületességből eredő belső tartást és reménységet vissza nem nyeri senki sem evilági pótszerek által, sem képmutatóan kialakított külsőségekben tetszelegve.
Ma különösen fontos az apostoli figyelmeztetésre figyelnünk: 

„Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt!” – olvashatjuk az új fordításban; és „Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj!” – mondja ugyanezt a Károli fordítás a 2Tim 2,15-ben.
A két fordítás összehasonlításakor a gondolatmenetünkben hangsúlyos kifejezés fordítása: kipróbált, illetve becsületes. Mit üzen a Szentírásból, mire akar elvezetni bennünket Urunk e kifejezés által? Vizsgálódásunkban a kulcsszó – a kipróbált és a becsületes – egy minőségi magatartást és viszonyulási formát jelent. A megbízható, hűséges és szavahihető ember az, aki – isteni mérték szerint – az igazság (valóság, valódiság) talaján megáll, még akkor is, ha ebből vagy emiatt pillanatnyilag hátránya származik. E kifejezés tulajdonképpen egy szívbeli értékrendet jelez, melyet az ilyen ember semmiféle evilági nyereséggel nem kíván felcserélni. Ez egyféle rendíthetetlenség is egyúttal. Ugyanerről szól Pál apostol az 1Kor11,19-ben is, ahol e belső értéket valló embert ábrázolja, aki éppen gyülekezeti intrikák és belső szakadások sűrűjébe került. Magatartása azonban a keresztyéni élet példáját adja. Olyan értékes jellemzőket mutat fel ott, ahol mások kivetkőznek keresztyéni méltóságukból, melyet leghelyesebb itt is a kipróbáltság, illetve a becsületesség szavakkal fordítani. 

Ez az értékes jellemforma Istentől nyer dicséretet.
Az apostoli figyelmeztetés megelőzőleg, felkészítő jellegű:  

Vigyázz! Azaz légy résen, ügyelj saját lelkedre, el ne ragadjon az indulat, a hízelgő- vagy dicsérgető szavak nyomán el ne távozzál a lelki ember becsületességétől! Vigyázz! Ne szédítsen a mások beszédének felszínén mutatkozó nyájasság! Ha megalkuszol, pótolhatatlan veszteség ér. Az Úr kérdezi tanítványaitól: „Mit adhat az ember váltságdíjul lelkéért?” (Márk 8,37) A becsületesség békességet és szívbeli rendíthetetlenséget ad. Mindennél értékesebb ez az Istentől nyert békesség, a vele való megbékülés a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ha ezt valaki elveszíti, mindent elveszített. Ha valamit kapott is cserébe a megalkuvás embere, az csak ideig-óráig van a kezében, de aztán üres kézzel, és ékességétől, a megigazított ember lelki ékszerétől megfosztottan néz előre a számadás nehéz eseményére.

(Lukács Tamás)

Forrás: 

http://www.magazin.baptist.hu/index.php?m=4838

A hazugság sohasem térül meg

"Aki hazugságot tanúsít, elvész, de aki meggyőződött az ügyről, az mindig beszélhet."

 (Példabeszédek 21:28) 

A hazugság sohasem térül meg. Rövid távon előnyét láthatja a hazug, de amint valaki rádöbben, hogy megvezették, onnantól kezdve oda a bizalom. Hiszen kapcsolataink alapja a bizalom, amit egy – netán több – hazugsággal el lehet játszani, viszonylag hamar. Így van ez családon belül, de barátok között, sőt nagyobb közösségekben is. Aki hazudik, az hitelességét, becsületét veszíti el. Nem éri meg. A ti szavatokban az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami túlmegy ezen, az a gonosztól van – mondja Jézus. Jól ismerjük a közmondást:könnyebb utolérni a hazug embert, mint a sánta kutyát.Milyen igaz ez is! Aki hazudik, az szándékosan ferdíti el a valóságot. Ne legyünk ilyenek, hiszen Urunk mindent lát és hall, Őt nem lehet megvezetni…