A hívő ember ékszere

A hívő ember ékszere

A becsület drága ékszer, ékessége a hívő embernek, különösen Isten szolgáinak, de természetesen minden más – Krisztus vérén megváltott – testvérnek is. Ha egyszer elvész, pótolhatatlan veszteség éri az embert. Kísérletezhet annak helyettesítésével, próbálkozva pótolni azt evilági nyereséggel, álarcok felvételével, de – ha előbb nem, az utolsó lépéseknél – rá fog jönni, hogy pótolhatatlan veszteség érte. A becsületességből eredő belső tartást és reménységet vissza nem nyeri senki sem evilági pótszerek által, sem képmutatóan kialakított külsőségekben tetszelegve.
Ma különösen fontos az apostoli figyelmeztetésre figyelnünk: 

„Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt!” – olvashatjuk az új fordításban; és „Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj!” – mondja ugyanezt a Károli fordítás a 2Tim 2,15-ben.
A két fordítás összehasonlításakor a gondolatmenetünkben hangsúlyos kifejezés fordítása: kipróbált, illetve becsületes. Mit üzen a Szentírásból, mire akar elvezetni bennünket Urunk e kifejezés által? Vizsgálódásunkban a kulcsszó – a kipróbált és a becsületes – egy minőségi magatartást és viszonyulási formát jelent. A megbízható, hűséges és szavahihető ember az, aki – isteni mérték szerint – az igazság (valóság, valódiság) talaján megáll, még akkor is, ha ebből vagy emiatt pillanatnyilag hátránya származik. E kifejezés tulajdonképpen egy szívbeli értékrendet jelez, melyet az ilyen ember semmiféle evilági nyereséggel nem kíván felcserélni. Ez egyféle rendíthetetlenség is egyúttal. Ugyanerről szól Pál apostol az 1Kor11,19-ben is, ahol e belső értéket valló embert ábrázolja, aki éppen gyülekezeti intrikák és belső szakadások sűrűjébe került. Magatartása azonban a keresztyéni élet példáját adja. Olyan értékes jellemzőket mutat fel ott, ahol mások kivetkőznek keresztyéni méltóságukból, melyet leghelyesebb itt is a kipróbáltság, illetve a becsületesség szavakkal fordítani. 

Ez az értékes jellemforma Istentől nyer dicséretet.
Az apostoli figyelmeztetés megelőzőleg, felkészítő jellegű:  

Vigyázz! Azaz légy résen, ügyelj saját lelkedre, el ne ragadjon az indulat, a hízelgő- vagy dicsérgető szavak nyomán el ne távozzál a lelki ember becsületességétől! Vigyázz! Ne szédítsen a mások beszédének felszínén mutatkozó nyájasság! Ha megalkuszol, pótolhatatlan veszteség ér. Az Úr kérdezi tanítványaitól: „Mit adhat az ember váltságdíjul lelkéért?” (Márk 8,37) A becsületesség békességet és szívbeli rendíthetetlenséget ad. Mindennél értékesebb ez az Istentől nyert békesség, a vele való megbékülés a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ha ezt valaki elveszíti, mindent elveszített. Ha valamit kapott is cserébe a megalkuvás embere, az csak ideig-óráig van a kezében, de aztán üres kézzel, és ékességétől, a megigazított ember lelki ékszerétől megfosztottan néz előre a számadás nehéz eseményére.

(Lukács Tamás)

Forrás: 

http://www.magazin.baptist.hu/index.php?m=4838