Újévre sok szeretettel!

Füle Lajos:
Háromszázhatvanöt napon

Háromszázhatvanöt napon
kerítés voltál, oltalom
elől és hátul, lenn s felül,
hogy el ne vesszünk, emberül.
Ha ránk vallottak bűneink
kegyelmet adtál már megint,
s ha tán hűségünk meglazult,
vessződ, botod lett vigaszunk.
Szilveszter napján újra ép
lelkünk falán a régi kép:
a Golgotán a szent kereszt,
s tekinteted, mely nem ereszt.

Bátor legyél hinni

Bátor legyél hinni,
légy bátor szeretni,
merd nyomasztó terhed
az Úr kezébe tenni.

Tudd mindig bátran tűrni
a rád mért csapásokat,
merd felvenni kereszted,
mit előtted vitt Urad!

Lépj a keskeny útra
erős, bátor hittel,
a vérig küzdött harcra
Uradért légy készen!
Ne tarthasson vissza
test és vér tanácsa, bátran
Bízd Újra Életed Krisztusra!

Füle Lajos: BOLDOG

Füle Lajos

Boldog

Boldog, akiben ÁDVENT

szép váradalma van.

Ki nem vár tőle semmit,

szegény, boldogtalan.

"Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól aki irgalmas, kegyelmes és igaz."
 (Zsoltárok 112 : 4)

LÁTNI

Füle Lajos

LÁTNI

Látni… Van ennél nagyszerűbb?

Látni: hogy zsendül kinn a fű,

látni: hogy árad fönn a fény

bimbók, faágak erdején!

Csodálni nyíló, kék eget,

Rügyet, virágot, életet.

Látni a mindig új csodát:

anyát gyerekkar hogy fon át,

fénylő szemet, mely elbűvöl

s tükröz… Van ennél szebb tükör?

Látni iramló, gyors utat,

hol testet ölt a mozdulat,

az élet örök ritmusát:

rigót hogy himbál gyönge nád,

vetést hogy fésül könnyű szél,

árnyat hogy nyújt az erdőszél.

Látni, ha nő az esthomály,

Lámpát hogy gyújt a fénybogár.

S mikor a csend már érni kezd,

látni „az égi gálaest”

tündöklő csillagszépeit,

amíg szemünk úgy megtelik,

hogy több nem is fér már bele,

lezárul fáradt fedele.

S húnyt szemmel látni meg olyat,

amit nyitott szem nem mutat,

amit öt érzék elszalaszt,

mit nem mutathat meg csak AZ,

AKI teremtett és teremt

közelvalót és végtelent,

harmóniát és színeket,

látó szemet és szíveket:

meglátn ŐT, megsejteni,

s NEVÉT csodálva ejteni!

HÁROMSZÁZHATVANÖT NAPON

Füle Lajos

HÁROMSZÁZHATVANÖT NAPON

Háromszázhatvanöt napon

kerítés voltál, oltalom

elöl és hátul, lenn s felül,

hogy el ne vesszünk, emberül.

Ha ránk vallottak bűneink,

kegyelmet adtál már megint,

s ha tán hűségünk meglazult,

vessződ, botod lett vigaszunk.

Szilveszter napján újra ép

lelkünk falán a régi kép:

a Golgotán a szent kereszt,

s tekinteted, mely nem ereszt.

 

Áldott Újévet kedves Mindnyájatoknak!  

 

Tövisek

Füle Lajos 

Tövisek

„Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, 

tövis adatott a testembe… Emiatt 

háromszor kértem az Urat… 

De Ő ezt mondta nekem: »Elég neked 

az én kegyelmem, mert az én erőm 

erőtlenség által ér célhoz.«” 

(2Kor 12,7-9)

Az ISTEN így szeret,

hogy fájdalommal is sújt,

s rendel töviseket,

hogy el ne bizakodjunk.

Hogy elvegye, ne kérd te se,

bizonnyal kellett,

kegyelme meg elég

minden erőtelennek.

Forrás:

Vetés és Aratás - 2012./1.

A hit

"Amikor elcsügged a lelkem,

te akkor is ismered utamat."

( Zsoltárok 142 : 3 )

"Mindenki vár tőlünk valamit. Egyedül az ÚR ISTEN kínál
ajándékot, s ő csak arra vár, hogy elvegye kezéből a hit." 

(Füle Lajos)