"Aki elnyomja a nincstelent, hogy maga gyarapodjék, és a gazdagnak ad, egyszer majd ínségre jut. "
(Példabeszédek 22:16)
Az anyagi gyarapodással kapcsolatban többen élnek abban a tévhitben, hogy ez Isten gyermekei számára nem járható út. Tilos, bűnös dolog, tartják jó néhányan. Nem feltétlenül, mondhatjuk rá, hiszen Isten áldása ebben is tetten érhető. Gondolhatunk a nem mindennapi gazdagsággal megáldott Dávidra, vagy éppen Salamon királyra, akitől a mai Ige származik. Egyik énekünk remekül mondja ki az idevonatkozó lényeget: nagy gazdagság és rakott bolt, nem fő jó, ritkán adja… A nagy gazdagság nem fő jó, de Isten megajándékozhat vele embereket. Azonban nem mindegy, hogy ki honnan jut hozzá ehhez, vagyis, hogy mások kárára boldogul-e valaki? A nincstelen elnyomásával gyarapodni Isten előtt bűnnek számít. Ennek sok fajtája lehet a kizsákmányolástól az uzsorakamatig. Nem hiszem, hogy túl sok embert fenyeget a meggazdagodásnak e veszélye közülünk, de fontos, hogy ne célt, hanem csupán eszközt lássunk az anyagi javakban, melyeket Isten felelős és bölcs használatra helyez el nálunk.
(Katona Béla)
