ILYEN EGYSZERŰ...?

SCHWENGELER, Bianca - ILYEN EGYSZERŰ...?

Azzal az elhatározással azonban, hogy megtartom magam tisztán a jövendő házastársam számára, még messze nincs minden megoldva. A Galata 5,16-19 igeszakaszban ez áll: "a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek. Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. (...) A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság..." Ha Isten kezét fogva járom az életemet, naponta kell döntenem: Szeretnék ma engedelmeskedni Neki? Kész vagyok követni a parancsolatait? A megtéréssel nem hal el bennünk egyszerűen a bűn utáni vágy. Így az sem lenne reális, ha azt várnánk, hogy minden szituációban a helyzet urai tudjunk lenni, és gond nélkül ellen tudjunk állni a kísértésnek.

Nemrégiben megkérdezte egy barátnőm, miért nem utazok a barátommal közösen nyaralni. Elmondtam neki, hogy nem akarom olyan helyzetbe hozni magam, amely veszélyt jelentene a legbensőbb meggyőződésemre nézve. Nagyon elcsodálkozott ezen: "Nem értem... azt gondoltam, számodra a szex abszolút nem téma... hogy nem is érzel így. Hát ez neked is probléma?"

Megpróbáltam elmagyarázni, hogy mi keresztények nem vagyunk érzések nélküli robotok. Én például szeretem a barátomat, és vele szeretném leélni az életem további részét. Önmegtartóztatásunk az Isten iránti engedelmességből fakad. Az Ő parancsolatai jók és helyesek - ezért ezekhez szeretnénk tartani magunkat. De amint már mondtam: ez napi kihívást jelent. Beszélgetőtársam erre helyeslően bólintott, és ezt mondta: "Ugye, ha együtt mennél nyaralni a barátoddal, az éppen olyan lenne, mintha magad elé raknál egy csokoládétortát, amelyből nem szabad enned?"

Nevetnem kellett. Tulajdonképpen nem is rossz a hasonlat. Megállni a kísértésben, az egy dolog. De gyakran jól tesszük, ha inkább - ahol csak lehetséges - kitérünk a kísértések elől. "Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen" (Máté 26,41).

VALÓDI MEGISMERÉS

Nagyon hasznos lehet az az időszak, amelyben két ember megismeri egymást, és nem csak a gyengédségekre irányul a figyelmük.

Beszélgetések, látogatások és más közös vállalkozások által ismeri meg az ember a másikat igazán. Ilyenkor annak személyiségére tud koncentrálni, hogy hogyan viselkedik, miként érez.

MEDDIG LEHET ELMENNI?

Erre a kérdésre nincsen általános érvényű válasz, egyvalami azonban nagyon fontos: a másik iránti szeretet testi kifejezése ne előzze meg a lelki és szellemi téren megmutatkozó teljes bizalom kialakulását. Elisabeth Elliot véleményem szerint bölcs tanácsot ad: "El a kezekkel, és tartsd magadon a ruháidat." Végső soron az a fontos, hogy a pár közösen beszélje meg a határokat, és be is tartsa azokat. Fontos feltenni néhány kérdést, mielőtt belemennék egy kapcsolatba. Az egyik: "Lehetséges számomra, hogy belátható időn belül megházasodjam?" Nos, talán vaskalaposnak és korlátoltnak tűnik neked ez a kérdés. De legyünk őszinték. Nem véletlenül írja Pál a nem házasoknak és özvegyeknek, hogy inkább házasodjanak meg, mintsem hogy feleméssze őket a vágy. Valamikor eljön az ideje az összeházasodásnak, egész egyszerűen azért, mert két ember szerelme felnőtt és megérett erre. A fiatalkori barátság emiatt éppen a szexualitás tekintetében nagyon nehéz dolog, úgyhogy jól át kellene gondolni.

Fontos elgondolkodni a másik ember érettségén is. Jól lemérhető ez az Istenhez való viszonyán. Hogyan viselkedik, tevékenykedik az ifjúsági körben? Kipróbált a hite? Szeretné, ha Isten használná őt?

Az Istenhez való viszonyunk az, ami igazán számít. Ha a függőleges síkkal, azaz a felfelé való kapcsolattal bajok vannak, akkor nem várhatunk áldást vízszintes síkon, tehát az emberi kapcsolatainkban sem. Az Úrral való viszonyunknak mindig közvetlen hatása van a környezetünkre. Ha közös alapon állunk, és az a célunk, hogy az életünkkel örömet és dicsőséget szerezzünk Istennek, akkor alakul ki valódi értelmét betöltő társkapcsolat.

Másrészről ne hagyjunk figyelmen kívül egy másik szempontot sem, hisz ugyanabban a részben ezt is írja Pál: "A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig ezt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is" (azaz házasság nélkül, 1 Korinthus 7,8).

Az élet nem a társ által kap értelmet. Végső soron egyedül Isten az, aki valódi, tartós megelégedettséget ad. Neki mindegyikünkkel terve van. Az Ő szemében mindenki értékes. Mindegy, hogy házasok vagy egyedülállók vagyunk. Egyes-egyedül az számít, engedjük-e, hogy Ő használjon minket.

GONDOLNI A JÖVŐRE

Menyasszony vagyok. Azelőtt még soha nem voltam ennyire tudatában, milyen értékes dolog a teljes szeretetemet fenntartani annak az egyetlen férfinak, akivel az életemet minden helyzetben meg akarom majd osztani. Minden egyes kapcsolattal, amelybe belementünk, odaadunk magunkból egy darabot, ami tulajdonképpen a leendő társunkat illetné meg. Ezenkívül a partnerek folytonos váltogatása kötődésre képtelenné tesz. Mihelyt nehézségek merülnek fel, elmenekül az ember, mert sohasem tanulta meg, hogyan oldja meg a konfliktusokat. Hiszen mindig csak a szexualitás állt a középpontban, és elleplezte, mi minden hiányzik még a valódi közösséghez. Mindenkit szeretnék bátorítani, hogy semmit se siessen el, és jól gondolja meg, belemegy-e egy kapcsolatba. Egyvalami legyen ott mindig az agyatokban: egyszer talán ott álltok az előtt a férfi/nő előtt, akit szerettek. Mi mindent kell majd akkor megvallani a társatoknak... mennyi mindent ajándékoztatok már el a szívetekből valaki másnak? A tisztaság valami csodálatos dolog. Emiatt nem vagy régimódi, ódivatú. A szexualitás túl értékes ahhoz, hogy az ember csak úgy eltékozolja.

LEHET ÚJRAKEZDENI

"Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket!" (Mikeás 7,18-19). Nem lenyűgöző, ahogyan Isten szeret bennünket, embereket? Az Ő Fia, Jézus Krisztus által, aki bűnünk miatt meghalt a kereszten, letehetünk minden régit, és újat kezdhetünk. Az Ő megbocsátása lehetségessé teszi a tisztaságot. Isten egyenesen felszólít minket arra, hogy vessük le a régi emberünket korábbi életvitelével és vágyaival együtt, és öltsük fel az új embert, aki Isten tetszése szerint teremtetett (vö. Efezus 4,22.24). 

"...megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól".
 (1 János 1,9).

(A cikk megjelent a ETHOS ÚJSÁG 2000/3 számban a 41-42. oldalon)