Mácz István
Szíveket gyűjtök
Szeretem
azt, aki gyűjt. Naponta van öröme. Megnézi gyűjteményét, gyarapítja,
ápolja, gondozza, megmutatja barátainak. Közben örül, hogy neki van az,
amit szeret.Tisztelem a bélyeggyűjtőket, a rovargyűjtőket és azokat,
akik címkéket, képeslapokat, érméket gyűjtenek. Bármit.
Te mit gyűjtesz?
Amit
én gyűjtök, ahhoz nem kell pénz. Amit gyűjtök, annak nincs ára, mégis
mindennél többet ér.Szíveket gyűjtök.A szív jelkép. Az embert
jelenti.Úgy járom útjaimat, élem napjaimat, hogy szíveket keresek. Talán
bolondnak hinnének, ha tudnák, miért nézek kutatón mások szemébe.
Bolondnak hinnének, mint a görög bölcset, aki nappal lámpásával embert
keresett a piacon.
Szíveket gyűjtök. Nekem nem
valami kell, hanem valaki. Ember.Ember, aki rám mosolyog; aki megért;
aki tisztességes; aki hűséges; akiben szeretet él; aki örül, hogy
észreveszik; akiben a tehetség egy szóra kinyílik; ember, aki egyszerűen
érték, mert ember.Ha van olyan nap, hogy nem találok, az én hibám.Nem
néztem eléggé szét, nem néztem a látszat mögé, az előítéletek
alá.Szerencsétlensége az embernek, hogy a jót szégyelli. Rejti, mint
kagyló a gyöngyét. Hát én feltöröm a kagylót figyelemmel, érdeklődéssel
és a gyöngyhalászoknál boldogabb vagyok. Mert az emberek között több az
ember, aki méltó, hogy annak lássák, mint az, aki összetörte magában az
emberséget.Elfogult vagyok? Téged nem ismerlek. Embernek tartod magad.
Hányan vesznek észre? Hányan kérik a szíved? Hányan látják, hogy jó
vagy?
Szíveket gyűjtök.
Őrzöm
arcukat. A szemük tüzére emlékszem. Ha azt felejtem, énjük bennem
marad, amely belém égett egy pillanat alatt.Nincsenek érméim,
bélyegjeim, címkéim, sem galambgyűjteményem.
Szíveket gyűjtök.
Szívem
tele van.Velük és az örömmel, amelyet csak ők adhatnak.Nézd el nekem,
hogy végig magamról írtam. Eszelősen hiszem, hogy nincs nagyobb,
fontosabb, mint az ember. Embertelen korban élünk? Ne hidd el. Csak nézz
önmagadba, nézz a mások belső világába s meglátod az Embert. Csak annyi
időt fordíts embertársaidra, mint a gyűjtők gyűjteményeikre. Kincseid
lesznek. Nem olyan, mit pénzzel kifejezni lehet, nem valamik, hanem
sok-sok szív benned, valakik, akiknek értéke semmivel ki nem fejezhető
és mind személyes öröm életedben.
A
rovargyűjtésért én mondjuk nem lelkesedek annyira, de a szívek
gyűjtögetésében van egy kis elmaradásom. Azt vettem észre, hogy könnyebb
kijönni a gyerekekkel manapság, mint az úgymond felnőttekkel. Mert
ebben a nagy rohangászósdiban alig marad időnk egymásra. A gyerekeknek
azonban nemcsak időből van több, hanem hajlandóságból is, hogy ránk
fordítsák azt, ami van nekik. Persze mindenki volt gyerek, szóval nincs
veszve a dolog, csak sokszor nehéz megtalálni, hogy hová is lett az a
gyerek.
Müller Péter azt írja, hogy szeretettelen
világban élünk, nem mintha nem lenne szeretet az emberekben, csak nem
tudják-akarják-merik kimutatni. Szeretetet adni is és elfogadni is
nehezen megy olyan világban, ahol érvényesülni kell és helytállni és
megfelelni és hajtani és ...., szóval nem marad idő az érzelmekre....van
benne igazság.
A szívgyűjtögetés pedig nem rossz "hobbi" , esténként számba venni a mosolyokat, kedves szavakat...
