HIT
"Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni"
(Zsid. 11,6)
(Zsid. 11,6)
Az
a hit, amely ellentétben áll a józan gondolkozással, csak vakhit; az a
józan gondolkozás pedig, amely ellentétben van a hittel: észuralom. A
hitben való élet ezt a kettõt helyesen kapcsolja össze. A józan ész nem
hit és a hit nem józan ész. A kettõnek egymáshoz való viszonya szerint
vagy természeti, vagy szellemi az ember, ösztönei alapján él, vagy
ihletettségben. Jézus Krisztus soha semmit nem mondott a "józan ész"
alapján, hanem kijelentésbõl, amely eléri azt a partot, ahol a józan ész
csõdöt mond. A hitnek próbán kell átmennie, mielõtt látható valósággá
válnék. "Tudjuk, hogy... minden javukra van" (Róm. 8,28) a hív õknek,
mert mindazzal, ami történik, Isten átformálja az eszményi hitet
kézzelfogható valósággá. A hit mindig az Istennel való személyes kapcsolat vonalán munkálkodik. Isten célja az, hogy lássa, hogyan lesz gyermekei életében az eszményi hit valósággá.
A
hétköznapi élet minden részletére vonatkozóan van Istennek kijelentett
szava, amivel kipróbálhatjuk gyakorlati megtapasztalásainkban, hogy
mennyire hiszünk Istenben. A hit roppant elv, mely mindig Jézus
Krisztust teszi az elsõ helyre: "Uram, te ezt és ezt mondtad (pl. Mt.
6,33), õrültségnek látszik, de én a Te szavadra megkockáztatom."
Állandóan harcolnunk kell azért, hogy észhitünket valóságos személyes
tulajdonunkká tegyük. Isten olyan körülmények közé visz, ahol növeli
hitünket, mert a hit természete az, hogy tárgyát valósággá változtassa.
Amíg Jézust nem ismerjük, Isten inkább elvont fogalom nekünk, nem tudunk
hinni benne. De amint m eghalljuk Jézus szavát: "Aki engem látott,
látta az Atyát", olyan valaminek vagyunk a birtokában, ami valóság, és
hitünk határtalan. A hit az egész ember helyes viszonyát jelenti
Istennel Jézus Krisztus Szentlelkének ereje által.
Forrás:
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
