Eberhard Dahm
Isten jó, és jót tesz!
Ez az igazság a hívő keresztény ember egész létét körülöleli.
Isten meg nem érdemelt jósága egy lebegővasút drótköteléhez hasonlítható, amelyen életünk kabinja függ. Minden további teher, amelyet Isten belehelyez az életünkbe, és az egyre meredekebb emelkedő állomásról állomásra feljebb és feljebb, mi több, a menny felé visz minket.
Olykor úgy tűnhet számunkra, hogy vészesen megereszkedik a kötél. A levegő ritkábbá válik, lehűl. Időnként talán félelem támad bennünk. Ilyenkor nyugodtan hihetjük: Isten jó, Ő jót tesz (Zsoltárok 119, 68). Mert akit a mindenható Isten egyszer hűségének drótkötelére ültetett, azt Ő hordozza. Aki függővé teszi magát Jézus Krisztustól, azt Ő nem ereszti csak úgy el.
Állomásról állomásra jobban ámulunk hűségének teherbírásán és szeretetének húzóerején. Ez a csoda a bűn minden vonzereje ellenére megtörténik. Aki azután felért a csúcsra, bizonyságot tesz majd arról, hogy semmi sem választhatta őt el Isten szeretetétől.
Istenről csak jót gondoljunk, és csak azt várjuk Tőle. Mert Ő valósággal jó.
Ez hálával és békével tölti be a szívünket.
Így kijutunk a siralom völgyéből, és már ma bekapcsolódhatunk Isten dicsőségének örökkévaló magasztalásába!
Forrás:
ETHOS Magazin
