2015. december 16.

Karácsonyi gondolatok



Karácsonyi gondolatok

Pusztán futással nem győzhetünk, de a türelem és az igazi alázatosság által minden ellenségünknél erősebbek lehetünk.
Ó, akiben csak egy szikrányi igaz szeretet volna, bizonyára megértené, hogy minden földi jó csupa hiábavalóság.
Gyermekem, ha e világ minden bűnét elkövetted volna, Jézus akkor is megszólítana: sok bűnöd bocsánatot nyert, mert nagyon szerettél.
Türelemmel kell lennünk mások nyomorúsága iránt, de még nagyobb türelemmel viseljük el a magunkét.
Ebben a világban senki sem érdemel meg senkit. De az Úr jó és határtalan jóságában engedékeny. Mindent megbocsát.

Minden vágy, Isten iránti vágy.
Vannak szavakkal kifejezhetetlen nagy örömök és mély fájdalmak. A lélek utolsó lehetősége a leírhatatlan boldogságban és a legnagyobb fájdalmak idején a csend.
Ne légy keserű, sem sértődékeny, de szabadulj meg minden hibától, légy szelíd  jószívű, kedves, békés. Szerezz örömet másoknak!
Ha egy szeretetkapcsolatban szabad akarok lenni, akkor az a szeretet beteg. Az igazi szeretetben rab akarok lenni.
Nincs kudarc remény nélkül, sötétség csillag nélkül, vihar megmentő kikötő nélkül.
Az Istent semmiféle emberi döntés nem befolyásolja.
Nem a szeretet ünnepe a karácsony, hanem az Isten ünnepe, aki maga a szeretet.
Ha az emberek nem éheznének, az Úr nem tenne csodát.

A szeretet

Szeretet nincsen fájdalom nélkül.
A szeretet kiválaszt, megszólít, megtart és elenged, de soha nem sajátít ki, legfeljebb örömmel elfogadja, ha önként neki ajándékozod magad.
Ahhoz, hogy értékelni tudjuk, azt amink van, előbb el kell veszíteni valami, ami igen kedves nekünk.
Lehetnek elfoglaltságaink, de ne legyenek aggodalmaink.
Isten szereti a bűnöst, de a bűnét nem.
Aki a szenvedésben szeret, az szeret igazán.
Senki sem érdemli meg, hogy szeressék. Senki, hogy ne szeressék.
Teljesen megismerni egy emberi lényt olyannak, amilyen és szeretni, lehetetlen.
Amióta feltalálták a tükröt, fölösleges másokon nevetni.
Ahhoz, hogy meglásd a tavaszt, előbb túl kell élned a telet.
(Rumer Godden)

Isten nekünk mindenből eleget adott, így a bajból is.
Ha túl nagynak képzeled magad az engedelmességhez, akkor túl kicsi vagy a parancsolgatáshoz.
Minél többet ajándékozott neked Isten, annál nagyobb a tartozásod az emberek felé.