A SZERETET

A SZERETET 

"- Ha embereknek, vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a pengő érc és vagy zengő cimbalom. 

- És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is, és ha egész hitem van is, ugyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki a helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. 

- És ha vagyonomat mind szétosztom is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.

- A szeretet hosszútűrő, jóságos. 

- A szeretet nem irigykedik, 

- a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. 

- Nem vét a szemérem ellen, 

- nem keresi a maga hasznát, 

- nem gerjed haragra, 

- nem rója fel a gonoszt.

- Nem örül a hamisságnak, 

- de együtt örül az igazsággal.

- Mindent elfedez, 

- mindent hisz, 

- mindent remél, 

- mindent eltűr. 

A szeretet soha el nem fogy." 

(Pál apostol Korinthusi első levele 13. fejezete.)

Megrendítő szépséggel és igazsággal beszél a Szentírás arról, hogy mitől ember az ember. Mi a mércéje és kritériuma annak, hogy az ember ember , vagy semmi?

A mérce nem más, mint a szeretet.

Sok bölcs ember fogalmazott szépen a szeretetről, de ilyen mélységében s ilyen pontosan csak a Kinyilatkoztatás képes a körülírásra....

Elég komoly felsorolás van az első három versben, hogy mi mindent tehet az ember, de az még nem feltétlenül szeretet, s ha anélkül teszi, értéktelen!

Pl. lehet eget rengető hite, vagy tudása, vagy lehet a legbölcsebb ember a világon, ismerheti az összes tudományt együtt véve, de sőt a mártír halált is vállalhatja, mindenét szétosztogathatja, de ha szeretet nincs benne, akkor nem ember, hanem semmi. Mi hát a szeretet?

Ezután felrajzolja Pál apostol a szeretet határvonalait.

Biztos alapot vet neki azzal, hogy nem választható szét az igazságtól: "A szeretet együtt örül az igazsággal". Így már jól látszik, hogy a szeretet nem valami érzelem, hanem egy életelv és életgyakorlat! A másik emberért létező életelv. Mert a másik ember boldogságát szolgálja a hűség és megelégedés ("nem vét a szemérem ellen, nem irigykedik"), az alázat ("nem kérkedik, nem fuvalkodik fel"), nem azonosítja a másikat a hibáival, vétkeivel ("mindent elfedez, nem rója fel a gonoszt") a türelem ("hosszútűrő, soha el nem fogy"), és mindig reménykedik a másik ember megjobbulásában (mindent remél, mindent hisz). A szeretet egy csodálatos teremtő és újjáteremtő hatalom..... mert a Szeretet maga Isten. Amikor megtanulunk szeretni (nem az érzésre gondolok - hiszen azt ma érezzük valaki iránt, holnap meg esetleg már nem -, hanem az "élet-művészetre" amire szert tesz az ember ha gyakorolja), akkor Isten gyermekeinek mondatunk.....