"…az igaz pedig ad, és nem fukarkodik."
(Példabeszédek 21:26)
A hívő ember egyik ismérve – Igénk szerint – hogy tud adni. Még pedig nem fukarkodva, nem gőgösen, fennhéjázva, számon tartva a saját adományát, mint a példázatbeli farizeus (Luk 18:9-14). A hívő ember azért tud adni, mert tisztában van vele, hogy ő is mindent kapott. Az Úrtól (1 Kor 4:7). Tehát nekünk tudnunk kell, hogy semmit sem hoztunk a világba, semmit nem is viszünk ki majd belőle. Éppen ezért nem ragaszkodunk semmihez görcsösen, mert semmi nem a mienk, csupán sáfárságra kaptuk Urunktól. Ez a tudat teszi könnyűvé azt, hogy sikerüljön adni másoknak, hogy ezáltal mások életét is meggazdagítsuk. Közben mi is felüdülünk, mert aki mást felüdít, az maga is felüdül. Adj, hogy gazdagodhass! – tartja egy mondás. Neked hogy megy az adni tudás?
(Katona Béla)
