Különösek vagyunk...

Tuba Rózsa

Különösek vagyunk

Különösök vagyunk mi emberek

A lelkünk sír, az ajkunk meg nevet

Egymásról azt hisszük, hogy boldog talán

És irigykedünk egymás vidám szaván

Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog
A gondolatai tiszták, és szabadok
Nem vesszük észre, dehogy vesszük észre
Hogy könnyek égnek csillogó szemében

Mást mutatunk, mint amit belül érzünk
Ha szerelemben vagy bánatban vérzünk
Leplezzük dallal, ragyogással
És olyan keveset törődünk egymással

Furcsák vagyunk mi emberek
A lelkünk sír, az ajkunk meg nevet
Hazugság az egész életünk
Hisz akkor is sírunk, amikor nevetünk.