Olyan sokszor elgondolom:
Milyen más lenne a világ,
Ha kalmár történés helyett
Egymásért-felelős fokon
Áldozatra kész szeretet.
Ha megfognánk egymás kezét,
Egy végtelen hosszú füzér.
Valamit adnánk és azért
Nem mérnénk pénzbe a hasznát
De tudnánk: Ez így többet ér.
A szívben égő szeretet
- Felismerve, hogy tenni kell –
Elindulna, a kézen át
És áldoznánk időt, szívet,
Viszonzást nem fogadva el,
Csak annyit kérnénk: Add tovább!
Add tovább annak, aki kér.
Akár egy darab kenyeret,
Vagy egy szót, ha az old magányt,
Vagy szótlanul, ha csönd zenél,
Megbékéléshez az vezet,
Így teremtesz harmóniát.
Vagy bármit, amit TE tehetsz.
Keresd, hogy kinek adhatod,
Addig nyugalmad ne legyen.
Főhelyre törtetés helyett
A szolgáló alázatot
Vállald, s állj helyt – a helyeden.
Minden fontos, amit tehetsz.
Valakinek szüksége van
Arra, ami tőled telik.
Ezzel fönn kincset gyűjtögetsz,
De méricskélni hasztalan:
Szeretethez mért mennyiség
Össze nem hasonlítható.
Így keressük figyelmesen
Ami talán csak semmiség,
Bizony! Ahogy elgondolom:
Milyen más lenne a világ
Tettet kívánó alkalom
Keresése karolná át,

