"…az igaz pedig ad, és nem fukarkodik."

"…az igaz pedig ad, és nem fukarkodik."

 (Példabeszédek 21:26)

Egy régi ének soraira bukkantam, mely csodálatosan foglalja össze, hogy mit jelent adni, és honnan, kitől tanulhatjuk meg a fukarkodás nélküli adakozás boldogságát:

Csak úgy adhatsz másnak, ha Tőle veszel,

ha átformál téged, s te mása leszel.

Ragyogni, örülni, szeretni csupán

az tud, ki híven megy a Mester után.

A hívő ember első renden nem azt várja, hogy kapjon, hanem azt keresi, hogy kinek, mit adhat. Mert annyi mindent kapott és kap az Úrtól, hogy szeretne azzal szolgálni, hogy felmutatja: tud adni. Kérdezzük meg, hogy mit adhatnánk ma, hitből, szeretetből? Nos, nem is keveset! Hiszen kis hazánkban a választások első fordulója van. Keresztyén kötelességünk adni a hazánknak. Szavazatunkkal ugyanis hozzásegítünk – vagy nem – valakiket ahhoz, hogy irányítsák, kormányozzák országunkat. Ezzel egyfajta irányt kap népünk – az ország határain túl élők is valamilyen szinten –, családunk, munkánk, nemzetünk jövője függ tőlünk (is). Felelősséggel tartozunk sokakért, tehát nem maradhatunk otthon és nem várhatjuk karba tett kézzel, hogy mi lesz a végeredmény. Szerinted az Úr azt várja, hogy ne menj el, vagy azt, hogy menj el, és dönts felelősen? Szerintem nem kérdéses. Munkálkodj hazádért Istenre tekintve! Megteheted ezt úgy, ha tisztességesen dolgozol, ha gondod van a családodra, és ha élsz állampolgári jogaiddal…  

"A fontos dolgokban: egység; a vitatott dolgokban: szabadság; mindenben: tisztaság."

 (Richard Baxter)

Forrás : 
Napi Ige és Gondolat - 2010.