Lukács 9, 1-9
"Ezt mondta nekik: Semmit ne vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, két-két alsóruhátok se legyen."
(3.v.)
Isten az úti csomagunkban
Ha valaki elutazik, akkor előtte pontosan átgondolja, hogy mit kell becsomagolnia: útlevél, naptej, váltóruha, olvasnivaló, költőpénz, tisztasági csomag és így tovább. Az olvasott igeszakaszban ez egy kicsit másként történik. Számomra két dolog feltűnő. Az egyik, hogy Jézus mielőtt kiküldi a tanítványait, felruházza őket erővel és hatalommal minden ördög felett, és képességet ad nekik a betegségek gyógyítására. (1.v.) Azt kapják meg tőle, ami a küldetésükhöz szükséges. Nem a maguk erejéből kell teljesíteniük. A másik, hogy a tanítványoknak nem volt szabad még az emberileg legszükségesebbeket sem magukkal vinniük: se pénzt, se csomagot, se elemózsiát, se váltóruhát. Mindent hátra kellett hagyniuk és arra kellett hagyatkozniuk, hogy Isten mindarról gondoskodni fog, amire valóban szükségük van. Ez egy komoly kihívás. Isten azt kívánja tőlünk, hogy egészen rá hagyatkozzunk. Mindamellett arról, amit a tanítványok az útjuk során véghezvittek, nem mondhatják, hogy azért tudták megtenni mindezt, mert ők olyan jó fiúk lennének. Csak Istennek adhatják a dicsőséget.
Elgondolkodtató:
Gyakran nehéz ennyire megbízni Istenben, de mindig érdemes!
Gyakran nehéz ennyire megbízni Istenben, de mindig érdemes!
Ajánlott igeszakasz:
Máté 6, 19-33.
Forrás
FÉNYSUGARAK - 2009.
Máté 6, 19-33.
Forrás
FÉNYSUGARAK - 2009.
Az Élet olyan, mint egy vonatutazás
Gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál.
Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel.
Sajnos a valóság más.
Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maraduk, nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat.
Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek a számunkra .
Ők a testvéreink, a barátaink és mi szeretjük ezeket, a csodálatos embereket .
Néhányan, azok közül, akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást .
Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során. Mindig vannak olyanok is a vonaton, akik készek segíteni a rászorulókon.
Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után. Mások fel- és leszállnak, s mi alig vesszük észre őket.
Lehetnek olyanok, akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban utaznak. Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon. Természetesen megtehetjük, hogy megkeressük őket, átverekedhetjük magunkat az ő kocsijukba.
De sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a mellettük levő hely már foglalt.
Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziálással, reménnyel és csalódással. és visszafordulni soha sem lehet. Tegyük tehát a lehető legjobbá utazásunkat.
Próbáljuk a velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a legjobb tulajdonságait.
Jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk szenvedőkkel, akiknek szükségük van a segítségünkre.
Mi is lehetünk gyakran elhagyatottak s ez annak is megadathat, aki jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet.
Az utazás nagy talánya, hogy nem tudjuk, mikor szállunk ki végleg s azt sem, hogy az útitársaink mikor, nem szólván arról, aki közvetlen mellettünk foglal helyet.
Úgy érzem vigasztalan leszek, amikor örökre kiszállok a vonatból. Azt hiszem, igen. Néhány barát elvesztése, akikkel az utazás során találkoztam fájdalmas. A gyermekeimet egyedül hagyni nagyon szomorú lesz. De a remény bennem él, hogy valamikor a központi pályaudvarra érünk és érzem, látni fogom őket jönni olyan csomaggal, ami addig még nem volt nekik.
Ami boldoggá tesz, az a gondolat, hogy segítettem ezt a csomagot teljesebbé, értékesebbé tenni.
Barátaim! Tegyünk úgy hogy jó utunk legyen és a végén azt mondhassuk, hogy megérte a fáradozást.
Próbáljunk meg a kiszállásnál olyan üres helyet hagyni maguk után, ami szeretetet és szép emlékeket hagy hátra a továbbutazókban. Azoknak, akik az én vonatom utasai, kívánok
Jó utazást !
Engedd el az életeden átutazókat és lépj tovább!
Mindenkinek az életében vannak olyan személyek, akik átutazok. Aki pár évvel ezelőtt vagy akár csak pár napja még jelen volt az életedben egy napon már alig valamit fog jelenteni. Amikor még jelen volt a mindennapjaidban még nagy jelentősége volt, aztán szép lassan vagy hirtelen eltűnt és Te akkor még szenvedtél miatta. Egy idő után viszont mindössze egy szép emlék marad a jelenléte, amelynek igazából akkori életszakaszodban és a mostaniban is nagyon nagy jelentősége van. Részben neki és a helyzetnek köszönhetően lettél az, aki. Azért vagy ma ott, ahol, mert Ő és az a sok átutazóban lévő ember, barát, szerelem jelen volt az életedben. Legyél hálás minden egyes kapcsolatodért, találkozásodért, mert soha sem tudhatod, mit tartogat számodra. Mindennek jelentősége van a Te fejlődésed szempontjából. Azt, hogy mi volt a tanítanivaló egy-egy kapcsolatban lehet, hogy csak pár hónap, pár év eltelte után fogod megérteni. De igazából nem is kell értened, csak elfogadni a történteket. És elfogadni, hogy minden és mindenki okkal érkezik és távozik az életedből.
Engedd el az életeden átutazókat és lépj tovább. Az, ami nem a tiéd, nem kaphatod meg, hiába ragaszkodsz hozzá. Aki pedig hozzád tartozik, a megfelelő időben ott lesz veled és nem tudod őt elkerülni, mert jelen kell lennetek egymás életében.
Gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál.
Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel.
Sajnos a valóság más.
Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maraduk, nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat.
Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek a számunkra .
Ők a testvéreink, a barátaink és mi szeretjük ezeket, a csodálatos embereket .
Néhányan, azok közül, akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást .
Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során. Mindig vannak olyanok is a vonaton, akik készek segíteni a rászorulókon.
Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után. Mások fel- és leszállnak, s mi alig vesszük észre őket.
Lehetnek olyanok, akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban utaznak. Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon. Természetesen megtehetjük, hogy megkeressük őket, átverekedhetjük magunkat az ő kocsijukba.
De sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a mellettük levő hely már foglalt.
Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziálással, reménnyel és csalódással. és visszafordulni soha sem lehet. Tegyük tehát a lehető legjobbá utazásunkat.
Próbáljuk a velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a legjobb tulajdonságait.
Jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk szenvedőkkel, akiknek szükségük van a segítségünkre.
Mi is lehetünk gyakran elhagyatottak s ez annak is megadathat, aki jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet.
Az utazás nagy talánya, hogy nem tudjuk, mikor szállunk ki végleg s azt sem, hogy az útitársaink mikor, nem szólván arról, aki közvetlen mellettünk foglal helyet.
Úgy érzem vigasztalan leszek, amikor örökre kiszállok a vonatból. Azt hiszem, igen. Néhány barát elvesztése, akikkel az utazás során találkoztam fájdalmas. A gyermekeimet egyedül hagyni nagyon szomorú lesz. De a remény bennem él, hogy valamikor a központi pályaudvarra érünk és érzem, látni fogom őket jönni olyan csomaggal, ami addig még nem volt nekik.
Ami boldoggá tesz, az a gondolat, hogy segítettem ezt a csomagot teljesebbé, értékesebbé tenni.
Barátaim! Tegyünk úgy hogy jó utunk legyen és a végén azt mondhassuk, hogy megérte a fáradozást.
Próbáljunk meg a kiszállásnál olyan üres helyet hagyni maguk után, ami szeretetet és szép emlékeket hagy hátra a továbbutazókban. Azoknak, akik az én vonatom utasai, kívánok
Jó utazást !
Engedd el az életeden átutazókat és lépj tovább!
Mindenkinek az életében vannak olyan személyek, akik átutazok. Aki pár évvel ezelőtt vagy akár csak pár napja még jelen volt az életedben egy napon már alig valamit fog jelenteni. Amikor még jelen volt a mindennapjaidban még nagy jelentősége volt, aztán szép lassan vagy hirtelen eltűnt és Te akkor még szenvedtél miatta. Egy idő után viszont mindössze egy szép emlék marad a jelenléte, amelynek igazából akkori életszakaszodban és a mostaniban is nagyon nagy jelentősége van. Részben neki és a helyzetnek köszönhetően lettél az, aki. Azért vagy ma ott, ahol, mert Ő és az a sok átutazóban lévő ember, barát, szerelem jelen volt az életedben. Legyél hálás minden egyes kapcsolatodért, találkozásodért, mert soha sem tudhatod, mit tartogat számodra. Mindennek jelentősége van a Te fejlődésed szempontjából. Azt, hogy mi volt a tanítanivaló egy-egy kapcsolatban lehet, hogy csak pár hónap, pár év eltelte után fogod megérteni. De igazából nem is kell értened, csak elfogadni a történteket. És elfogadni, hogy minden és mindenki okkal érkezik és távozik az életedből.
Engedd el az életeden átutazókat és lépj tovább. Az, ami nem a tiéd, nem kaphatod meg, hiába ragaszkodsz hozzá. Aki pedig hozzád tartozik, a megfelelő időben ott lesz veled és nem tudod őt elkerülni, mert jelen kell lennetek egymás életében.
