"Ki mondhatja: tisztán tartottam szívemet,
tiszta vagyok, nincs vétkem?"
(Példabeszédek 20:9)
Mai Igénk személyesen kérdez bennünket? Csak egyetlen őszinte válasz létezik erre a kérdésre, s ez így hangzik: senki. Senki nem mondhatja, hogy állandóan tisztán tartja a szívét és nincs vétke. Dávid király is azt kérte az Úrtól: Tiszta szívet teremts bennem. (Zsolt 51:12) Ennek fényében milyen érdekesnek tűnik Jézus mondata: Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. (Máté 5.) Ellentmondásosnak tűnik ez a két Ige, mégsem az. Ugyanis a bűn újra és újra beszennyezi szívünket, melyet Krisztus vére tud egyedül megtisztítani. Akkor Igénk milyen feladatokat is ró ránk? Először azt, hogy vigyázzunk a szívünkre, hogy a bűn minél kevésbé szennyezze be. Másodszor pedig ismerjük a megtisztulás útját: őszinte bűnbánat, bűnvallás, azaz bocsánatkérés és a bocsánat elfogadása. Az Úrral és egymással való kapcsolatainkban is gyakoroljuk ezt!
