Kalitkába zárt madár; sóvárgó, nyugtalan, beteg, aki levegőért fuldokol,
színekre, virágra, madárdalra vágyik,
dühíti oktalan erőszak, kicsinyes bántás,
hánykolódik nagy dolgokra várva,
tehetetlenül aggódik, messze van barátja,
imádságra, gondolatra, alkotásra fáradt,
szíve üres, kész már mindentől búcsúzni?
Ki vagyok én? Ez, vagy az?
Hol emez, hol amaz?
Egyszerre mindkettő? Másokat ámító,
magában sápító hitvány alak?
Vert had fut bennem
szanaszét a már kivívott győzelem elől?
Ki vagyok én? Váltig faggat,
gúnyol a magány, a gyötrelem.
Bárki vagyok, Te tudod, ismersz:
Tiéd vagyok én Istenem!

