Üdvösség
"Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk.Mert ha az angyaloktól hirdetett beszéd erős volt és minden bűn és engedetlenség elvette igazságos büntetését:
Mimódon menekedünk meg mi,
hogyha nem törődünk ily nagy üdvességgel?
amelyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok,
akik hallották, biztosítottak számunkra."
(Zsidókhoz 2 : 1-3)
| Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. Mert ha az angyalok által hirdetett ige olyan erős volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség megkapta igazságos büntetését, akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az ÚR hirdetett először. (Zsidókhoz írt levél 2 : 1-3) Van valami, ami még az adventtől is fontosabb, de még a karácsonytól is: ez pedig az üdvösség! Igaz, nem lehet elválasztani egymástól ezeket, de lássunk már túl december 24-én, és lássunk már túl halálunk óráján is és lássuk meg, hogy hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett meg először. Képesek vagyunk az ünnepi készülődésben csak a másikat nézni. Csak a másikat megajándékozni, még akkor is, ha az időnket és a szeretetünket adjuk is oda neki. Törődünk mindenki mással, csak éppen magunkkal nem. Pedig… Pedig az első, ami ránk nézve, advent 2. vasárnapján kötelező, hogy törődjünk az üdvösséggel, azaz Isten értünk való törődésének fénysugarával, aki nem más, mint az Úr Jézus Krisztus! Törődjünk Vele! Mert nincs és nem is lesz más, aki által elnyerhetnénk a legnagyobb ajándékot, az örök élet csodáját. Most, ha elérjük, egy újabb karácsony itt, de ha hazamegyünk, ott pedig állandó fény, állandó dicsőítés, állandó és örök Szeretet lesz a mienk! Tudod, igazad van, ha velem együtt azt mondod, hogy mindennel nekem kell törődnöm, de egyet ne felejts el: „Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert Ő munkálkodik!” (Zsolt. 37,5) |
(Lovász Krisztián)
Forrás:
Napi ige és gondolat
2012.
